Egészen a legutóbbi időkig a leves a magyar konyha kedvelt, jellemző étele volt. Fogyasztása több okból, az utóbbi időben háttérbe szorult. Még a nyolcvanas években elterjedt az a téves tudományos burokba csomagolt nézet, hogy a leves táplálkozás-élettanilag értéktelen, előételként fogyasztva étvágy és fogyasztási kedv csökkentő. Azt gondolom e mögött sokkal inkább rohanó életformánk, a leegyszerűsített, gyorsétkezések elterjedése húzódik meg. Érdemes újra felfedezni a levesekben rejlő lehetőségeket, amely a hagyományok, és régi szokások megőrzése mellett, különösen nyáron számtalan táplálkozási előnnyel jár.
A levesek sokféle alapanyagból, változatosan készülhetnek, és tálalhatjuk hidegen vagy melegen, általában az étkezés kezdő fogásaként, előételként. Vannak kifejezetten főételként fogyasztott, tartalmas levesek, ilyen például a gulyás.
A korszerű konyhatechnológiai műveletek és az egészséges táplálkozás ismereteinek gyakorlati alkalmazása révén a leves az egészséges táplálkozás meghatározó eleme lehet rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt.
A levesek meghatározó alapanyagai a zöldségek, amiknek szezonalitása, bőséges kínálata éppen júniusban van. Bevált, korszerű és ízletes eredménnyel járó ételkészítési módszer a zöldség alapanyagok (sárgarépa, paradicsom, zeller, burgonya stb.) vagy gyümölcsök (alma, őszibarack, szilva stb.) negyedét, vagy 20 %-át nyersen, vagy főzve áttörni, passzírozni és beledolgozni a levesbe.
Már nagyanyáink is tudták, hogy a zöldségek főzőlevét nem elönteni, hanem ételkészítéshez felhasználni az igazi, annak ugyanis a gazdag ízek mellett magas az ásványianyag-tartalma.
Azt is tudták, hogy az apróra vágott zöldpetrezselyem nemcsak díszíti az elkészült ételt, hanem közvetlenül tálalás előtt a levesbe szórva kellemes, aromás illatával étvágygerjesztő hatása van, és az étel C-vitamin-tartalmát is növeli.
A kis energiatartalmú zöldség- és gyümölcsleveseket a diétázók is bátran fogyaszthatják, mert nagy folyadék- és rosttartalma miatt viszonylag gyorsan telítettségérzetet kelt.
A rendszeres levesfogyasztás egyszerre jelent folyadékpótlást és táplálékfelvételt. Különösen fontos szerepe van a leveseknek az idősétkezésben, mivel ők hajlamosak megfeledkezni a folyadékfelvételről, de egy kellemes ízű, és hőmérsékletű, könnyen emészthető levest szívesen elfogyasztanak.
A krémlevesekkel a gyermek és kisded táplálásban lehetünk sikeresek, bár a kamaszok és felnőttek is szívesen fogyasztják.
A rendszeres levesfogyasztásnak – nemzetközi tudományos vizsgálatok, felmérések szerint – nagy előnyei vannak az egészségmegőrzésben. A tanulmányokból kitűnik, hogy akik gyakrabban fogyasztanak levest, azoknak kevesebb zsír és kalória jut a szervezetébe, következésképpen ritkábban van súlytöbbletük, a testtömegindexük kisebb értékű, alacsonyabb a vérkoleszterinszintjük, s a szív- és érbetegségekkel kapcsolatos kockázati tényezők is sokkal kedvezőbbek, mint a levest nem, vagy csak ritkán fogyasztók körében. A rendszeres levesfogyasztás a megfelelő folyadékpótlás biztosítéka, míg az éhségérzet csillapításával csökkenti a kalóriafelvételt, így hasznos a testtömeg karbantartása szempontjából is.
Élelmiszerbiztonsági megközelítésben a levesek alaposan hőkezelhetők, és jól tarthatók a szükséges hőmérsékleten, azaz 5 C alatt, vagy 63 C fölött. Fontos, hogy közétkeztetésben a levesbetétet, vagy nyersen hozzáadandókat közvetlenül a tálalás, fogyasztás előtt kell hozzáadni a leveshez.
További szakmai anyagok